Mcgalagony: (Mcgalagony üldögél az igazgatóiban és könyveket pakolászik,néha bele is lapozgat majd kopognak)

Hermione: (Hermoine az igazgatói ajtajában áll és vár, hogy valaki elrebegjen neki egy "Szabad" -ot. Amikor ezt megkapja, kissé félszegen nyit be) Jó napot, professzor. Én csak...

Mcgalagony: (Mcgalagony fölnéz s könyvkupacból)gondolom okkal jött ide ms Granger, úgyhogy mondja bátran mert még sok dolgom van.

Hermione: Igen, igazából nem akarom zavarni (a cipőjét bámulja és a kezében tartott könyv sarkát morzsolgatja) Szóval, ha nem ér rá most, akkor én el is mennék... csak szükségem van egy... de nem akarom zavarni, szóval... (az ajtó felé oldalaz)

Mcgalagony: Miben segíthetek? talán valami baj van?

Hermione: Nem. Semmi baj... Illetve persze, hogy van baj, de most... szóval csak kérni szeretnék valamit (visszalép az asztalhoz.) Egy olyan dologra van szükségem, amit nem igazán szabadna... (elhallgat)

Mcgalagony: (Mcgalagony gyanakvó pillantással néz rá) Pontosan mi az a dolog? És mire kell az magának?

Hermione: Egy könyvet szeretnék, de igazából... Szóval a könyvtár zárolt részében található meg... Bár azt hiszem, ez nem igazán számít most... Egy... varázslatra lenne szükségem... a könyvből (továbbra sem néz a professzor szemébe, igyekszik leplezni a kis hazugságát, zavarban van)

Mcgalagony: Ms Granger feltételezem, tudja hogy a szabályok ugyanúgy vonatkoznak magára mint az iskola többi diákjára. És azt is, hogy nem szeretem, ha hazudnak nekem. és pontosan szeretném tudni, miféle varázslatot akarnak maguk csinálni, mert feltételezem Mr Wesley és Mr Potter is benne van az ügyben.(szemüvege mögül egyre gyanakvóbban néz kis szemeivel)

Hermione: Nem! Ronék nem tudják, még csak az hiányozna.. (majdnem elszólja magát, így most a könyvét kezdi el bámulni) Tudja, professzor... Nekem kell... Egy varázslat... amivel muglikkal.... a szüleimmel... tudok beszélni. (a végén már McGalagony szemébe néz, biztos benne, hogy nyert ügye van.)

Mcgalagony: Óóó, értem és ha tényleg erről van szó,természetesen engedélyt adok.(mcgalagony most már kedvesebben néz rá)

Hermione: Köszönöm. Ezekben az időkben nagyon nehéz nélkülük. De mivel muglik, csak ezt a varázslatot lehet használni és... Tehát megkapom az engedélyt? (Rámosolyog a professzorra)

Mcgalagony: Azt elhiszem. Mindannyiunkra nehéz idők járnak, de erősnek kell lennünk és segítenünk egymásnak. Megadom az engedélyt.

Hermione: Köszönöm (Igyekszik leplezni túláradó örömét.) Nagyon sokat jelent ez nekem, nagyon hálás vagyok önnek (Közelebb lép és leteszi az asztalra a papírdarabkát, hogy aláírassa)

Mcgalagony: Ez csak természetes (Mcgalagony arrébb tolja az előtte heverő könyvkupacot és aláírja apapírt) Boldogulni fog a varázslattal egyedül, mert ha akarja, megkérek egy tanárt, hogy segítsen

Hermione: Nem! (vágja rá rögtön, aztán neki is feltűnik, hogy ez így túl gyors volt) Meg tudom csinálni egyedül... és mikor végzek a varázzsal, megjelennek majd a szüleim, szóval... Szeretnék 3-asban lenni velük, megérti, ugye? De köszönöm a segítséget. (talárjába rejti az aláírt papírt)

Mcgalagony: (Mcgalagony megint felölti gyanakvó tekintetét) Igen, persze, ez érthető, de az idegessége nem.

Hermione: Csak... Felkavart, ami az elmúlt napokban történt. Tudja, ez a szörnyű... (törölgeti a szemét.) Semmi baj. Egyszerűen minél hamarabb szeretném elvégezni a varázslatot... Most mennék is, Biztos önnek is sok dolga van most és én pedig tényleg beszélnék a szüleimmel, még be kell mennem a könyvtárba és... Köszönöm szépen. Jó éjszakát, professzor!

Mcgalagony: Jó éjszakát (majd csukódik az ajtó Mcgalagony még egy kicsit eltűnődik az imént történteken majd fojtatja a pakolást)