Hermione: (Hermione hajnal felé fáradtan, több kilós táskával, ám viszonylag elégedetten mászik be a klubhelyiségbe. Rögtön feltűnik neki, hogy nincs egyedül, varázslatra készülve felemeli a pálcáját, majd felismeri a fotelben ülő embert) Áh, szia, Harry! Mizujs?

Harry: (Harry éppen az egyik könyvet bújja, a köszönésre felnéz) Szia! Te hol jártál? Azt hittem csak én vagyok ilyen korai madár...

Hermione: Volt egy kis dolgom. Tudod, avval a varázslattal.. amiről még nem szeretnék beszélni, de... mindegy... szóval nem igazán aludtam. Harry (leül mellé egy másik fotelbe) Hallottam Rontól, hogy kint voltál éjjel. Nem gondolod, hogy jobban kellene vigyáznod magadra?

Harry: (Harry maga elé néz, halkan megszólal) Tudod, nem hiszem hogy nagyobb veszélyben lennék, mint eddig voltam. De nem tudtam itt maradni, ki kellett mennem, csak el...bárhová, csak egyedül akartam lenni, remélem érted, mit akarok mondani. Zsúfolásig van a fejem gondolatokkal. De ez most mindegy. Mi van azzal a varázslattal? (Harry érdeklődve tekint a lányra)

Hermione: Sikerült szereznem egy kis segítsé...akarom mondani segédanyagot. (egy ideig bámulja a falat) Nem szeretném, ha te is úgy viselkednél, mint Ron. Értsétek meg, hogy nem beszélhetek még a varázslatról.

Harry: De azt értsd meg, hogy kíváncsiak vagyunk, meg segíteni is szeretnénk, és furcsáljuk, hogy nem mondod el. Mondj egy olyan balhét, amiben nem voltunk benne mind a hárman. (Harry elővette a bíztató nézését)

Hermione: Ez nem balhé, Harry. Ez komoly dolog. És rád most nagy szükségünk van. Mármint a mi világunknak. És Ron.. Ron pedig... (gondolkozik, hogy mit mondjon, sokáig hallgat, mielőtt újra megszólalna) Idejében el fogok mondani nektek mindent. De nem akarlak bajba sodorni titeket, amíg nem tudok biztosat.

Harry: Jó, hagyjuk, de nem értem miért ne mondhatnád el.  Azért remélem, hogy nem csinálsz olyan dolgot, amivel egyedül nem bírsz. Ha bármi baj van, mi itt vagyunk, ugye tudod? (ismét kezébe veszi a könyvet)

Hermione: Tudom, hogy itt vagytok, persze. De ez most az én dolgom. És amint minden meglesz, amit Remu... amire szükségem van, és biztos leszek a dolgomban, beavatlak titeket is. (Ránéz Harryre, és azon kezd gondolkodni, hogy milyen kár, hogy nem mondhat neki többet. Nagy elmélkedése közben észre sem veszi, hogy még mindig bámulja Harryt)

Harry: Remus?(Harry elkezd gondolkodni, mi köze lehet Lupinnak az egészhez, látja hogy Hermione kizökken a saját gondolataiból, s látja hogy megváltozik a lány nézése inkább nem kérdez semmit) Jó, jó nem kérdezek semmit, tudom. (mormogja Harry, és közben továbbra is az elejtett szón gondolkozik)

Hermione: Remus? Mármint Lupin? Hogy jön ide Lupin? (Hermione úgy néz, mintha Harry titkolna valamit. Aztán arckifejezést vált és tettetett aggódással néz barátjára) Biztos nem aludtad ki magad. Egész sokáig kint voltál. Szerintem menj vissza aludni, még van időnk. Még hogy Lupin! (a plafont bámulja és reméli, hogy nem lesz többet emlegetve az extanár)

Harry: (Harry érzi, hogy Hermione nagyon szeretné valami miatt kerülni a témát.) Nem én még maradok, jó itt a kandalló mellett. (nem akar vissza menni szobatársai közé.)

Hermione: Összepakoltál már? Én még nem teljesen... most inkább megyek is fel... Reggelinél találkozunk a nagyteremben. De Harry... (ismét elhallgat, csak nézi Harryt, de most tudatosan) Kérlek, ne csinálj semmi hülyeséget és vigyázz magadra... (vállára kapja a teletömött táskát és elindul felfelé a hálótermekhez)

Harry: (Harry bólint, amikor a lány a lépcső felénél tart oda szól neki) Hermione! (megvárja, amíg visszafordul, közben megjelenik arcán egy halvány mosoly) Igazán elmondhatnád már Ronnak hogy nem közömbös számodra. (Kacsint a kővé dermedt lányra, és kimegy a klubhelyiségből, magára hagyva az elpirult lányt)