Hermione: (Hermione dühösen bemászik a klubhelyiségbe, és rögtön meglátja a  zokogó lányt. Először el akar menni mellette, de annyira megsajnálja, hogy végül letelepszik a mellette lévő fotelbe és megszólítja) Khm... szia.. Minden rendben? Hermione Granger vagyok.

Lucy: Nem... Semmi sincs rendben...Miért ilyen? Miért ilyen mocskos a világ?

Hermione: Mi még nem igazán ismerjük egymást.. Griffendéles vagy... gondolom, ha már itt vagy.. Illetve.. szóval nem ismerlek. De próbálok segíteni. Elmeséled, mi a baj?

Lucy: Olyan nehéz erről beszélni... Én évekig megbíztam benne, erre ő csak így elárul minket (Lucynak elerednek a könnyei)

Hermione: Elárul? Kicsoda... És tulajdonképpen ne is haragudj, de ki vagy te? (zsepkendőt nyújt az ismeretlen lánynak)

Lucy: Lucy Kensington vagyok... Köszi (azzal elveszi a zsepkendőt) mondd csak. Megbízhatok benned? Mármint tudsz titkot tartani? Mert tudod olyan nehéz erről beszélnem. Még az ismerőseimnek sem mondtam el, hogy... (Újra elsírja magát)

Hermione: Megbízhatsz bennem. Ki árult el titeket, Lucy? (bátorítón néz Lucyra)

Lucy: Az egész úgy volt, hogy én csak véletlenül tudtam meg... Én nem akartam... Most sem szeretnék róla tudni... Miért kellett neki ezt tennie? Én tényleg csak jó éjszakát akartam kívánni neki, amikor megláttam a kezén (Lucy kifújja az orrát)

Hermione: A kezén...? Mármint a csuklóján? Lucy, azt akarod mondani, hogy egy Halálfalóról beszélünk? (Hermione hatalmas szemeket meresztve néz a lányra)

Lucy: (Lucy némán bólintott)

Hermione: Ki az, Lucy? Valaki innen a Roxfortból? Elmondtad másoknak is? (látja, hogy Lucy mindjárt újra sírva fakad, ezért visszavesz a tempóból) Ki az?

Lucy: Látni, hogy nem érted! Neked csak az a fontos, hogy megtudd, hogy ki az! Mért olyan nehéz ezt megérteni! Te is nehezen beszélnél róla, ha megtudnád, hogy az apukád halálfaló! (Kel ki egy kicsit magából Lucy, majd még jobban elerednek a könnyei)

Hermione: Az apukád? Mármint hogy a papád? A te... Jaj, Lucy.. Ne haragudj! (Átöleli a lányt és esetlenül simogatni kezdi a hátát)

Lucy: Most mit tegyek? Nem tudok a szemébe nézni sem. Amikor megláttam, elkezdett magyarázkodni, de hát... Ő nem gonosz! Legalább is eddig nem az volt. Ugye nem...? Ugye nem ölt még? Azt nem tudnám elviselni... Hog az én apukám, akit úgy imádok...

Hermione: Biztosan még most is halálfaló? Sokan voltak, akik évekkel ezelőtt Tudodki mellett álltak, de most már nem. És a jelet nem lehet eltűntetni... legalábbis azt mondják... Beszéltél vele erről?

Lucy: Csak annyit mondott, hogy... hallgassak erről... mert hogy... mert hogy az életével játszom... És... és az enyémmel... mert ha megtudják, hogy tudom... akkor bánthatnak...(Lucy ismételten kifújja az orrát)

Hermione: Lucy.. az édesanyád tudja? Nem akarlak megbántani, de ha valóban Tudodkinek dolgozik, akkor apukád veszélyes. Veszélyben vagy te is és az anyukád is (úgy beszél, mint egy kisgyerekhez, próbálja megnyugtatni Lucyt)

Lucy: Anyukám ő... olyan rideg.... nem tudok vele soha semmiről beszélni... még... azt sem tudja, hogy... mi a kedvenc színem... Ezért jövök ki jobban apuval, ezért szeretm őt talán jobban is... Erre kiderül, hogy egy halálfaló. (Lucyt ismételten elkapja a sírás)

Hermione: Mi a kedvenc színed? (mondja Hermione majd észbekap) Akarom mondani... Ha apukádat elfogják.. egyedül maradsz. Márpedig előbb utóbb elkapják, bármit is tesz... Beszélned kellene anyukáddal. Küldj neki egy baglyot.. vagy...

Lucy: Nem küldhetek baglyot... Hisz McGalagony elmondta, hogy semmi fontos információt ne közöljünk bagolypostán... És ha ezt a baglyot elfogják, azzal... elárulom... veszélybe hozom magam... És bármennyire is nem kedvelem anyut... Nem szeretném ezzel megbántani... Tudod... nem rég haltak meg a nagyszüleim... a halálfalók... ők tették... de hát.... akkor apa is ott volt! Vagy legalább is tudott róla... Nem tudom elhinni....

Hermione: Semmi baj.. Illetve.. gyere fel velem a szobámba.  Varázsolok neked egy teát... Lefekszel, pihensz kicsit, aztán majd kitaláljuk, mit csináljunk, jó? (a kezét nyújtja Lucy felé)

Lucy: Köszönöm (azzal elindul Hermionéval fel)

Hermione: (Feltámogatja a lépcsőn a lányt, és azon gondolkodik, hogy már megint mit vett a nyakába és miért)