Harry: (Harry épp visszafele megy a folyosón, nem vette észre, hogy félúton elveszítette a köpenyt. Nem néz fel, csak megy az ismerős lépcsőkön.  Amikor hirtelen a földön találja magát. beletelik pár másodpercbe, mire rájön, hogy feldöntött egy szobrot.  Próbálja visszarakni, de pár perc múlva sietős lépteket hall, ijedten hátrafordul és megszólal) Jó estét!

Mcgalagony: Jóestét Mr.r Potter szabad megtudnom mit lófrár kint az éjszaka közepén a folyosón?

Arthur: Harry? (Arthur morcosan néz Harryre. Nem érti, miért rohangál köpeny nélkül a folyosón)

Harry: Ööö…elnézést ..én csak a köpenyemet elhagytam, és visszajöttem érte.  (Próbálja kimagyarázni, miért van emeletekkel a körlettől és a bejárattól messzebb)

Arthur: Azt hittem megértetted, amit mondtam... (rájön, hogy ezzel lebuktatná Harryt, hogy kint járt) neked nyáron...

Harry: (Harry hálásan tekint rá, hogy nem árulta el a kis kiruccanását.) Én csak…(Hirtelen nagyon megtetszett neki a cipője orra)

Mcgalagony: Én meg azt hittem, hogy az évek alatt sikerült megtanítani magának az iskolára vonatkozó szabályokat. (Mcgalagony megrovó hagon szól Harryhez)

Arthur: Minerva, ne bántsa a fiút! (súgja oda Arthur McGalagonynak alig hallhatóan)

Harry: Elnézést asszonyom! Eltévedtem.(Harry az utolsó reménysugarakba kapaszkodik, közben próbál valami hihetőt kitalálni, nem mondhatja, hogy Lunával akart beszélni)

Mcgalagony: Furcsa Mr. Potter hogy maga és a barátai folyton eltévednek éjszakánként a kastélyba (Mcgalagony fölhúzza a szemöldökét) A szabály az szabály. (Ellentmondást nem tűrő hangon jelenti ki) Kénytelen leszek…

Arthur: Mit? Ugyan már, Minerva, a gyerekek hamarosan hazamennek. Csak nem akarja utolsó nap megbüntetni őt?

Mcgalagony: 10 pont a Griffendéltől (erőteljesen kiemeli szavait), ha a gyerekek úgy gondolják hogy nem folytatják tovább tanulmányaikat azaz ő döntésük, de a szabályokat be kell tartani. Azt hiszem az évek során éppen elég elnézőek voltunk velük szemben.

Harry: (Harry-t nem érdekli a pont-levonás, nagyobb gondjai is vannak mint 10 nyamvadt pont. Most nem, de később mindenképpen beszél Ronnal, és Lunával.)

Arthur: Büntetőmunkára nem akarja küldeni? (Mr Weasley egészen felháborodik) Minerva, maga szerint számít valamit most az a tíz pont? (fáradtan legyint és nem szól többet, végül is tudja, hogy McGalagonynak igaza van)

Harry: (Harry végre felnéz McGalagonyra) Elmehetek? Vagy lenne még más is? (megszokta már, hogy a tanárok behívják a szobájukba vagy hosszasan elbeszélgetnek vele, hogy legyen jó kisfiú)

Mcgalagony: Most menjen vissza a hálókörletébe és feküdjön vissza aludni (majd komorabb hangra vált), nem szeretném ha mégegyszer összefutnék magával az éjszaka folyamán a folyosón

Harry: Rendben. (Harry megpróbálja normális alakban visszarakni az összetört szobrot, amikor erre nem lát esélyt, felkapja a köpenyt, és elindul a másik irányba) Jó estét Mcgalagony, Mr. Weasley! (azzal elindul, és már tervezgeti mikor fog találkozni két barátjával)

Arthur: Minerva... (kezdi Arthur, mikor Harry eltűnt a sarkon) Mire volt ez jó? Ezernyi más baja van...

Mcgalagony: Arthur,  kérem értse meg, hogy a szabályokat be kell tartani a gyerekekkel különben fel-alá fognak járkálni éjszakánként a folyosón vagy a Roxforton kívül és bajba kerülhetnek.

Arthur: Értem, igaza is van, de -  tudom, hogy nem kivételezhet a diákokkal -, de Harry Potternek legkisebb baja is nagyobb ennél..

Mcgalagony: Tudom… Azt hiszem, eleget foglalkoztunk ezzel a dologgal … menjünk föl az igazgatóiba és térjünk át jövetele eredeti céljára!

Arthur: Rendben, mehetünk. (követi McGalagonyt)

(A két felnőtt eltűnik a folyosó sötétjében)