Hermione: (Hermione gondolataiba merülve sétál a vonaton. A Roxfort Express reggel indult, és nagyon lassan haladt. Hermione sokáig üldögélt Ronnal és Harryvel, aztán ki kellett jönnie, nehogy elsírja magát. Nagyon félt, hogy elveszíti a barátait. Egyedül akart lenni, így belépett az utolsó fülkébe. Csak későn vette észre Neville-t) Áááá, szia, Neville!

Neville: (Neville a hangosan kuruttyoló Trevorral a kezében épp egy talárt szerencsétlenkedik bele a táskájába, amikor Hermione belép. Hangjára összerezzen.) Á, szia, Hermione. Hogyhogy nem Harryékkel vagy?

Hermione: Öööö.... Harryék beszélgetni akartak... kettesben... (Hermione nem akarja elmondani, hogy nem vágyik társaságra.) Veled mi van? Jól vagy? Izé.. régen beszéltünk...

Neville: Hát, jól... Mondjuk. Félek egy kicsit, idén nem tanultam túl jól, a nagymamám meg fog büntetni. Persze a minisztériumos eset óta egy kicsit megenyhült, de még mindig nagyon szigorú. Veled mi a helyzet?

Hermione: De jó, hogy neked ez a legnagyobb problémád... (morogja maga elé Hermione. Neville persze meghallja, és nagy szemeket mereszt a boszira.) Tudod... mi nem jövünk vissza a Roxfortba...

Neville: Hogyhogy? (arca őszinte meglepődést tükröz, még Trevort is kiejti a kezéből, aki gyorsan arrébb ugrál.)

Hermione: Invito, Trevor! (sóhajtja Hermione. Amint a béke a kezébe repül, simogatni kezdi az állatot.) Hosszú történet. Az a lényeg, hogy Voldemort... (Neville összerezzen) oké, akkor Tudodki különböző helyekre zárta a lelkét. Mi pedig megyünk és elpusztítjuk ezeket a horcruxokat... Muszáj valakinek cselekedni.

Neville: Értem... (pár perces gondolkodás után mélyen Hermione szemébe néz, szemében tiszta elszántság, nem kevés lelkesedés és cseppnyi reménykedés csillog.) Én is megyek veletek! Annyi mindenen túlestünk eddig együtt. Miért ne lennék ott a végső harcban, amikor elpusztítjuk végre V... Vol... Voldemortot!

Hermione: (Hermione másodpercekig csak tátog, levegőt is elfelejt venni, annyira meglepődik, hogy Neville kimondta a nevet. Nem is nagyon gondolkodik, úgy válaszol) Hát persze! Neville... te... te... te kimondtad a nevét!

Neville: Ki! Mert ha le akarom győzni, ki kell tudnom mondani a nevét. Ha nem mondom ki, az csak megerősíti a félelmemet. De majd együtt elintézzük... Az összes halálfalóval együtt!

Hermione: (Hermione-nak megint leesik az álla Neville reakciójától) Ugye tudod, hogy nagyon bátran viselkedsz most? És ugye azt is tudod, hogy legalább ennyire bátornak kell maradnod ezután is?

Neville: Bátor fogok maradni, és akár az életem árán is legyőzöm. Most pedig menj vissza Harryékhez, és mondd meg nekik, hogy megyek veletek.

Hermione: Rendben. (Neville-hez lép és apró puszit nyom az arcára, közben a kezébe nyomja Trevort) Örülök, hogy így döntöttél, és hogy ilyen bátran kiállsz mellettünk és.. magad mellett. (Neville-re mosolyog és kilép a fülke ajtaján)

Neville: (Mosolyogva néz a lány után, majd borzongva gondol bele, hogy most kapta élete első pusziját lánytól.)