Draco: (Draco maga elé meredve ül egy üres teremben Voldemort főhadiszállásán. Dumbledore halálán, a saját gyávaságán, Piton hidegvérén mereng, na és persze Hermione ügyetlenségén.) ... az az ocsmány sárvérű! Hogy folyna ki a szeme, és... (ebben a pillanatban kinyílik az ajtó, és Narcissa Malfoy, az édesanyja lép be rajta)... Anyám? (Draco szemében egy pillanatra az öröm szikrája villan, de fegyelmezi magát. Egy Malfoynak nincsenek örömkitörései.)

Narcissa: Draco? (A fiához szalad, és magához ölelné, de Draco eltolja magától. Narcissa is rájön, hogy utoljára nagyjából akkor próbált ilyet tenni, mikor Draco öt éves volt, ezért hátrébb lép és úgy kérdez) Minden rendben, kisfiam?

Draco: (A fiú kifejezéstelen szemekkel néz rá.) Miért ne lenne minden rendben, anyám? Minden... tökéletes. (hirtelen hangnemet vált) Hiszen TE gondoskodtál róla, hogy rendben legyen, nem igaz? (sziszegi)

Narcissa: Hogyan? Mi történt, Draco? Perselus mondta, hogy itt vagy, de nem mondta, hogy mi történt... Mi a baj? Mit vétettem? (hátrébb lép még egyet és aggódón néz a fiára)

Draco: Mit vétettél? MIT VÉTETTÉL??? Még kérded? Piton mindent elmondott... elvetted tőlem a feladatomat! Olyan akarok lenni, mint apám, és TE MEGAKADÁLYOZTAD!!! Látszik, hogy csak egy Black vagy...  áruló van a családotokban, és TE is az vagy! Elárultál engem! A hátam mögött intézkedtél! Nem vagyok már öt éves... most is, ez az ölelés...!

Narcissa: Draco! Hiszen én csak segíteni akartam! A Sötét Nagyúr olyan feladatot akart adni neked, amiben elbuksz! Te nem vagy gyilkos! Te nem vagy Lucius! (zokogva térdre borul) Olyan akarsz lenni, mint apád? Miért akarsz szánalmas, Azkabanban ülő gyilkos, bukott halálfaló... Draco, te sosem voltál, és sosem leszel olyan, mint az apád! (hangja egyre dühösebb, felpattan és vadul törölgeti a könnyeit)

Draco: (Draco döbbenten nézi az anyját, pengevékonyra szorítja össze a száját, és egyre sápadtabbá válik. Amint Narcissa elhallgat, vulkánként tör ki.) APÁM EGY HŐS! Mindig is a Nagyúr híve volt! Most is érte szenved! De már nem sokáig... Ki fogjuk szabadítani hamarosan, és akkor nem fog kegyelmezni egyetlen árulónak sem! Neked sem! (hirtelen lecsillapszik, és újra a közöny álarca mögé bújik) Bizonyára lázas vagy, anyám, vagy megátkoztak. Kérlek, feküdj le most. Reggelre bizonyára helyrejössz.

Narcissa: Apád nem tudta megszerezni a jóslatot! (Narcissa taktikát vált, suttogva próbál a fiára hatni) Apád belebukott a feladatba, amit Voldemort adott neki. Mikor kijön, jutalmat kap. Ez bizonyos. De a Nagyúr néha csupán halállal jutalmazza az elkövetett tetteket. (megint könnyek folynak végig az arcán) Igen, Draco, áruló vagyok, ha árulás az, hogy igazságot akarok.

Draco: Igazságot? A Nagyúr igazságos! Ha apám a halálával jobban szolgálhatja, mint az életével, ám legyen. De nem hinném, hogy holtan hasznosabb lenne, mint élve. Most pedig távozz, kérlek. Az itteni manók bizonyára előkészítették már a szobádat. Nyilván kimerültél az utazástól. Ezt a beszélgetést pedig lezártnak tekintem! (Draco hangsúlya egészen Luciust idézi, Narcissa pedig megérti, hogy nem tud hatni rá... már késő, hogy jó útra térítse - a fiúból is halálfaló lesz, akárcsak az apából)

Narcissa: (Letörli a könnyeit és megkeményíti a vonásait.) Tévedtem, Draco. Ne haragudj. Gyenge vagyok, és vannak rossz döntéseim. Talán hiba volt megvédeni téged. (Ellenkezést nem tűrve átöleli a fiát.) Bocsáss meg, Draco... Neked volt igazad: Teljesen olyan vagy, mint az apád. (Keserűen Dracóra mosolyog és kilép a szobából)