Hermione: (Hermione épp a szobájában ücsörög, és egy hatalmas több kilós könyvet olvas, mintegy esti olvasmányként, mikor Ron ront be a szobába) Szia, Ron. Segíthetek?

Ron: (Ron hirtelen elvörösödik, és olyan arcot vág, mintha azt se tudná, hogy fiú-e vagy lány) Hát hát… öőöö azért jöttem, meeert… kölcsön szeretném kérni aaaaaaa… nagy bájitalos könyvedet… Igen! (arcára elégedett mosoly ül ki a jól sikerült hazugság miatt) A bájitalos könyvedet szeretném kölcsönkérni!

Hermione: Ron, te utálod a bájitaltant. És soha a kezedbe nem vennél egy tankönyvet sem a nyári szünetben… Valami baj van?

Ron: Nem, csak tényleg kell a könyv, mert… (idegesen jártatja körbe a szemeit a helyiség berendezési tárgyain), mert rájöttem, hogy semmit sem tudok bájitaltanból és gondoltam korrepetálhatnál…

Hermione: (Hermione elmosolyodik.) Persze, gyere, ülj ide le... Mivel szeretnéd kezdeni? (Arrébb teszi a hatalmas könyvet és elővesz egy apróbb bájitalost)

Ron: Háát mondjuk az első fejezettel? (kényszeredett mosoly jelenik meg a fiú arcán)

Hermione: Nos, akkor kezdjük talán az alapvető hozzávalókkal… Az unikornisszőr… Tudod, milyen hatásai vannak? (Ron arcára néz és felsóhajt.) Tudsz egyáltalán róla valamit

Ron: Hát, az unikornisnak egy szarva van, nem? Azokat tökre szereted, nem? Te Hermione nem lenne kedved elmenni holnap sétálni egyet? (kérdezi a lánytól önmaga hirtelen felbátorodásán is elcsodálkozva)

Hermione: Hát persze! (Meghökken a hirtelen válaszán, így próbál finomítani kicsit.) Sétálni?

Mármint holnap? Együtt? Mikor?

Ron: Sétálni igen, és holnap és hát öö… (szeplői felgyulladnak) együtt gondoltam, bár tudod mit? holnap úgyis el kell mennem, hogy őöőő… Harryvel,... szóval akár hagyhatjuk is, mert ha nem akkor nem gond, szóval az unikornis? Az az, amitől megvakulsz? (vált témát villámsebesen a fiú)

Hermione: Ron… Ron… az unikornisszőrnek jó hatásai vannak leginkább. De megvakulni semmiképpen nem fogsz tőle… Viszont sétálni igazán elmehetnénk... (Mosolyog rá Ronra.)

Ron: Hát, ha van kedved hozzá, akkor akár tényleg el is mehetnénk…

Hermione: Remek volna. Hát, akkor talán hagyjuk mára a bájitaltant… (Becsukja a könyvet.) Ron… bármikor bejöhetsz hozzám… Bájitaltanozni… ha van kedved… (Közben fülig pirul)

Ron: Öhöm, mindenképp… észrevetted már, hogy milyen ramaty mostanában az idő?

Hermione: Ühm… voltam kint mostanában… Talán beülhetnénk valahová? Esetleg… talán kávézhatnánk egyet… vagy megihatnánk egy üdítőt… van egy hangulatos mugli bár nem messze...

Ron: Kávé? Aha az jól hangzik… bár egy vajsör most jobban esne (letörli a homlokán gyöngyöző izzadságcseppeket) Na, amúgy mit haladtál a varázslattal?

Hermione: Igen, persze. Hát, holnap találkozunk… Elég fáradt vagyok, tudod… (Próbálja lerázni Ront, hogy ne kelljen neki a varázslatról beszélnie.)

Ron: És még mindig nem akarod elmondani nekünk? (Ron nem tágít a témától)

Hermione: Dehogynem. Elmondom… mondjuk holnap, jó? Vagy azután…

Ron: Persze… (Ron gúnyosan elhúzza a száját) Mint az elmúlt hetekben… De nem baj, akkor ne mondd el, viszont nekem mennem kell, mert hogy holnap… őőő… merthogy álmos vagyok!

Hermione: Ron... tudod, hogy nagyon... szeretlek... holnap elmegyünk a ran... sétálni. Utána összeülünk Harryvel, és elmondok mindent, jó? (Reménykedőn néz Ronra.)

Ron: Öőő… én is hát őőő… szere… szóval tudod és hát… őő holnap a… őőő… találkozunk (és ha lehet, Ron még jobban elvörösödik) de most… őőő mennem kell… mert hát izé… tudod

Hermione: Persze, persze. Menj csak… Nekem is még annyi… szóval... (apró csókot nyom Ron szájára, aztán mielőtt még a fiú reagálhatna, kitoloncolja őt a szobából, és becsukja mögötte az ajtót.)

Ron: Aha remek (majd megérinti száját ott ahol az előbb a lány szája volt és elmosolyodik)