Arthur: (Arthur kissé kialvatlanul hoppanál a Rend főhadiszállására kezében egy bögre gőzölgő kávéval, amit elfelejtett otthon letenni. Belépve csak egyetlen embert lát, Gerardot.) Hello…

Gerard: Á, csá, Arthur! Na mizu? (Kezet nyújt az idősebb varázslónak, alkarján láncok sokasága lobog.) Jutottatok valamire azzal az izével?

Arthur: Mivel is? (Zavartan leteszi a kávéját egy asztalra, és végigbámul Gerard ruházatán)

Gerard: Hát tudod azzal a hogyishívják.. Jaaa, a fiaiddal. Hogy belépnek ide vagy mi a fene. (Ledobja magát egy székre, majd felpakolja a lábát az asztalra.) Tök durva, hogy ilyen nagy fiaid vannak.

Arthur: Fred és George? Oh, hát vannak idősebb fiaim is. Charlie, Bill és… és Percy. De csak a két idősebb tagja a Rendnek, mert… (ekkor észrevesz egy Gem-kapocsnak látszó tárgyat Gerard ruháján, és teljes extázissal azt kezdi bámulni)

Gerard: Arthur! Hahó! Minden okés? Bakker, mi van? (Követi Arthur tekintetét, és amikor meglátja a gémkapcsot, elneveti magát.) Jajj, öcsém, ez kell? Miért nem szoltál? Tessék, neked adom!

Arthur: Nekem adod? Annyira köszönöm! Már olyan régóta akarok egy ilyet... (elbűvölten nézi a kezébe nyomott ajándékot.)

Gerard: Hát, ha ez minden vágyad… Haver, te tényleg odavagy a muglikért! Nem csak pletyka volt! (Hatalmas tenyerével hátbaveregeti Arthurt, majd végigsimít zselézett punk-haján.)

Arthur: Hát… kedvelem őket. Olyan csodálatosak… de persze igazából aranyosak is… Öhm… ugye van ma gyűlés? (Gyorsan megissza a kávéját.)

Gerard: Ja, aha, van. Megdumáljuk ezt a Fred-George-os dolgot. Meg még egyéb cuccosokat. Vágod, csak a szokásos.

Arthur: Persze, persze… csak kicsit keveset aludtam éjszaka.. vagyis nem nagyon aludtam... volt pár percem, és szétszedtem egy villásdugót... el se tudod képzelni, milyen érdekes darabjai vannak...

Gerard: Hát… Biztos… (Az ajtón kezdenek szálingózni befelé az emberek.) Asszem kezdődik a gyűlés.

Arthur: Igen, ideje volna… ugye ha kell, Te is amellett vagy, hogy bekerüljenek a fiaim…? Sokat segíthetnének nekünk…

Gerard: Persze, király lenne, úgy értem, nem árt a vérfrissítés. Szal száz százalékig helyeslem. (felmutatja a hüvelykujját)

Arthur: Hát, nagyon szépen köszönöm… És a GEM-kapcsot is... Nagyon örülök, hogy beszéltünk… ha van időd, esetleg eljöhetnél hozzánk vacsorára.. a fiaimmal biztos jól kijönnél...

Gerard: Okés, simán, majd megbeszéljük. (Rákacsint Arthurra, majd eltűnik a bájitalospolcok mögött.)

Arthur: (Arthur leül az asztal mellé. Kissé zavartan tűnteti el a kezében tartott kávésbögrét…)