Hermione: (Hermione egyedül ücsörög a ház konyhájában, és egy könyvet olvas, mikor valami zajt hall a háta mögül) Ki van ott?

Dobby: (Dobby éppen püfölni kezdené magát, mikor rájön: figyelik.) Oh...kisasszony. Dobby Harry Potter urammal akar beszélni. (Óriási szemeit még nagyobbra nyitja)

Hermione: Harry nincs itt. Azt hiszem, Ronnal sétál valahol. Segíthetek én is, Dobby?

Dobby: (Dobbyn úgy látszik, mintha valami nagyon fontosat szerezne közölni, de nem meri rászánni magát) Kisasszonyka segíthet! (sipítozik) Szólni kell Harry Potternek, hogy jöjjön!

Hermione: Nem tudom, hol van (sóhajt fel Hermione.) De amit neki akarsz mondani, azt nyugodtan elmondhatod nekem is. Szóval? Valami baj van? Egyébként ülj le! (döbben rá Hermione, hogy még nem kínálta hellyel a manót)

Dobby: Köszönöm, kisasszony. Harry Potternek nagyon kedves barátai vannak. De Dobby nem ülhet egy ilyen nagy varázsló mellett. Dobby csak azért jött, mert küldték. Az iskolában szükség van uramra.

Hermione: Harryre? A Roxfortban? Mi történt, Dobby? (már-már felemelné Dobbyt, hogy "kirázza" belőle az információt, de végül is csak leguggol hozzá.) Ki küldött ide téged?

Dobby: Dobbyt a professzorasszony küldte. Azt mondta Dobbynak, mondja meg uramnak, hogy beszélni akar vele. És Dobby jött Harry Potter uramhoz, hogy átadja az üzenetet. Dobby sajnálja, hogy uram nincs itthon.

Hermione: Biztosan hazajön hamarosan. Megvárod őt? Kérsz egy kis süteményt? (leemel egy tálcát a konyhaasztalról)

Dobby: (Dobby megrázza a fejét, úgy, hogy a fülei az arcát csapkodják) Nem kérek, kisasszonyka. Dobby siet vissza. Winky megint vajsört ivott.

Hermione: (Hermione arcán aggodalom fut át.) Winky még mindig…? (kérdezi, de aztán csak lemondóan legyint.) Átadom Harrynek az üzenetet…

Dobby: (Dobby meg próbál mosolyogni, de csak egy borzalmas fintor jelenik meg az arcán) Köszönöm, kisasszonyka. Dobby siet vissza. Viszlát kisasszonyka! (Dobby csettint egyet, majd eltűnik a házból. Pár másodperc múlva pedig már Winky mellett jelenik meg.)