Bellatrix:(Feldúlt arccal hoppanál a gyűlésről újdonsült Halálfaló társa házába) Te meg ki vagy? (Kérdezi zaklatottan)

Drucilla: (Nyugodtan néz fel a könyvből, amit épp olvas) Drucilla Rosenberg. És te?(Letolja a szemüvegét az orra hegyére)

Bellatrix: Bellatrix Lestrange! (Húzza ki magát felháborodottan, hogy a másik ilyen nyugodtan kezeli a helyzetet) Mióta tartozol Közénk? (Lefitymálóan nézi társát, és körbejárja, hogy végigmérje)

Drucilla: Az emberek közé? Kb. 23 éve.(Elmosolyodik.) A halálfalók közé? Kb. egy éve. De eddig máshol voltam beépítve. És te?(Eldobja a szemüvegét)

Bellatrix: (Leplezi dühét, nehogy látszódjon rajta a benne dúló vihar) 15 éve halálfaló vagyok! Hűen szolgálom a Sötét Nagyurat fiatal korom óta. Azonban te… (lefitymálóan végigméri a fekete hajú nőt) Aligha lehetsz hasznos a Nagyúr számára…

Drucilla: (Továbbra is nyugodt de végigméri Bellatrixet) Én? Én nagyon is hasznos vagyok. De te, amíg máshol voltál se lehettél nagyon hasznos.(Elvigyorodik)

Bellatrix: (A szeme sem rebben, már megszokta az élcelődést.) Soha nem voltam távol a Sötét Nagyúrtól, oda mentem, ahová küldött, azt tettem, amit mondott. Én vagyok a leghűségesebb szolgája. Ellenben Pitonnal vigyáznék a helyedben. Nem túl megbízható ember…

Drucilla: Hmm… lehet. De én régóta ismerem és csak beszéltem vele. (A nő szemébe néz) És ön? Maga ugye Lucius feleségének valami rokona. Talán a testvére nem?

Bellatrix: (Viszonozza a hideg pillantást, ha lehet, még jegesebben néz vissza.) A Nővére vagyok. A Black família utolsó leszármazottai vagyunk. Maga, viszont ha jól sejtem nem aranyvérű…

Drucilla: De az vagyok (Egy kicsit megrendül a szeme) De maga is az ugye?(Hidegen elmosolyodik. Leül és elkezd újra olvasni)

Bellatrix: Az vagyok… (teljesen lenézi a másikat, hogy az még azt sem tudja mit jelent Blacknek lenni.) Honnan jött? Mármint melyik családból?

Drucilla: Rosenberg család. Édesapám a Minisztériumban dolgozik. A bűnüldözésnél (Elmosolyodik ridegen) Gondolom, ismeri.

Bellatrix: Bűnüldözés? (fintorog egyet) Ez… khm… Nem illik a jövőjébe, hogy finoman fogalmazzak. A Sötét Nagyúr nem kedveli az aurorokat, gondolom sejti…

Drucilla: Tudja, mindig kell egy beépített ember. Nem igaz?(Visszarakja a szemüvegét) De ez nem érdekes. Mondja meg őszintén: Miért jött?

Bellatrix: Beépített ember? Hmm… Kérdés hogy a minisztérium épít-e be vagy Mi. Nem mindegy. Hogy mért jöttem? Mondjuk úgy, hogy nem bízom magában. Szóval, ne is álmodjon róla, hogy valaha is a nyomomba ér a Sötét Nagyúr szemében.

Drucilla: Lehetséges… (Megrántja a vállát) De aztán nehogy lehagyjam.(Elmosolyodik) De tudja szerintem nem csak emiatt jött.

Bellatrix: Maga? Engem? Ugyan. Több kell ahhoz magánál, hogy a Nagyúr valakit megbecsüljön! (karba font kézzel méregeti a nőt) Maga sosem fog az elithez tartozni közöttünk!

Drucilla: Maga csak ezt hiszi. De már az elithez tartozok, csak maguk nem tudnak róla. Maga szerint ki szervezte be a dementorokat? És az óriásokat? És a vérfarkasokat? Túl sok szál fut össze a kezemben ahhoz, hogy egy olyan, mint maga azt mondja: Maga nem elit. Ez nevetséges.

Bellatrix: Ugyan már. Piton oldalán az elithez tartozni? Ez a nevetséges… (a Piton szót úgy ejti ki, mintha köpne egyet.) Maga is nagyon jól tudja hogy Piton egy csaló. (az ablakhoz fordul, tekintetét a sötét házakon jártatja.) Persze maga és Piton remekül összepasszolnak. Ő is azt hiszi, nagynak számít a Sötét Nagyúr szemében ha egyik pillanatról a másikra előjön a homályból.

Drucilla: (Elmosolyodik) Azt hiszi, hogy Piton oldalán vagyok? Ugyan. Csak megmondom őszintén, amíg távol vagyok nem volt ki… és ö itt volt. Szerencsétlenül és egyedül (Kiemeli az egyedül szót)

Bellatrix: (visszafordul, és szúrós tekintetét belefúrja a nő pillantásába.) Maga, pedig mint jóságos ember kihúzta a letargiából? Na ne nevettessen. Ennél jobb alibi kell. Feleljen. Mit akar?

Drucilla: Hmm… lehet. Igen nem vagyok maguk közé való. Ezért hiszik el könnyen rólam, hogy teljesen normális ember vagyok nem igaz?(Állja a pillantását mutatva, hogy neki nincs semmi takargatni valója) Mit akarok? Semmit. Én is olyan vagyok, mint például maga. Sötét elvarázsolt ember. Mindig is olyan voltam. Na meg persze kellet egy lelki törés, és bumm kiszabadult a szellem a palackból. Ennyi. Ennyi kellet hozzá.

Bellatrix: Hát persze! És bumm jó kislányból gonosz néni lett… Nem hiszek magának, és ha rajtam múlik a Sötét Nagyúr sem fog. Most ha nem haragszik mennem kell.

Drucilla: Menjen nekem nem számit (Előveszi a könyvet és olvas.) Adjak egy tippet? Ne üsse más dolgába az orrát, mert könnyen találhatja magát egy koporsóban. Élve. (Elmosolyodik)

Bellatrix: Talán nem hiszi de voltam már szorultabb helyzetben is… (örömtelen mosoly) De persze magát ez nem érdekli…

Drucilla: Engem? Engem nem. De viszont a húga férje Lucius ő jobban érdekel… Mondja igaz, hogy igen kicsapongó?(Ez az utolsó kegyelemdöfés a részéről)

Bellatrix: Igaz. De ne is álmodjon róla, hogy valaha is ránézne egy ilyenre, mint maga… Annál kifinomultabb ízlése van. (meglehetősen hidegen kezeli a helyzetet)

Drucilla: Finomabb? Furcsa, pedig az ön húgát elvette (Elmosolyodik de ez most kárörvendő. Várja, hogy a nő megtámadja így legyen miért megölnie.)

Bellatrix: Hát… Én is felettébb meg voltam lepve. Biztos a szőkékre bukik. (végigméri Drucilla meglehetősen szőkétől elütő hajtincseit.)

Drucilla: Bizony, bizony. A kisfia is igen csinos lett. De nem az én korosztályom. Tudja, ha abba hagyná ezt a felsőbbrendűséget, akár barátok is lehetnénk. Mit szól hozzá?

Bellatrix: Barátok? Itt olyan nem létezik. Itt érdekek és nem érdekek vannak. Nekem nem áll érdekemben jelen helyzetben hogy magával szövetkezzek. Fölöttébb sajnálom. Mellesleg az elit mindig felsőbbrendű.

Drucilla: És maga mondja, mióta tartozik az "Elithez"? Én nem rég óta, tény. Csak pár hónapja amióta beszerveztem a dementorokat. Jah…  jut eszembe, ideje lenne megköszönnie, hogy rábeszéltem őket a szövetségre. SOK mindenkinek segítettem vele (És megnyomja a „sok” szót.)

Bellatrix: Nagyon vicces... Azt hiszi, nem tudtunk volna kijönni az Azkabanból?

Drucilla: Talán ki tudtak volna jönni, de nem mindegy hogy. Úgy hogy hosszú ideig még bent vannak és kínozták önöket, vagy hogy nem esik bántódásuk. Nem mindegy higgye el.

Bellatrix: Nem mindegy. Ez tény. De pár dementortól nem fogunk összetörni… Most ha megbocsát, a Nagyúr hívat.

Drucilla: Menjen csak. Ja, és kérem, köszöntse a nevemben a drága Luciust. Köszönöm.(Majd megint a könyvébe temetkezik)

Bellatrix: (Fintorog egyet a háta mögött szempilláit rebegtetve, utánozva a nőt, majd elhoppanál a helyszínről)