Hermione: (Hermione a valami véletlen folytán felrobbantott szekrény eltakarítása, és rendbetétele után úgy dönt, hogy sétálni megy. Mire hazaér, már sötétedik, ezért nem veszi észre a bokrok közt rejtőző alakot)

Viktor: Hermijjóni? (szólal meg a bokor mögötti alak!)

Hermione: (Hermione majdnem szívrohamot kap, ahogy meghallja a hangot, hát még mikor rájön, hogy mit hallott) Viktor?

Viktor: Én vagyok… (Krum lép ki a bokor mögül)

Hermione: Mit keresel te itt? Gyere! (Módszeresen visszarángatja Viktort a bokorba, amiből még épp csak, hogy sikerült kikászálódnia a fiúnak)

Viktor: Hallottam, mi történt itt! És gondoltam meg… látogatlak… és kíváncsi is vagyok hogy… mi van veletek!Ne haragudj, ha megijesztettelek! (Válaszol akadozva a fiú)

Hermione: Nem ijesztettél meg, csak én… nincs elég bajod odahaza is? (sóhajt fel Hermione dühödten.)

Viktor: Szóval nem örülsz nekem… (szomorodik el Krum)

Hermione: De igen! Nagyon örülök neked! Hiszen írtam is neked, hogy jó volna újra látni téged, de ez nem ilyen egyszerű! Azóta, hogy elmentél, annyi minden megváltozott!

Viktor: Gondoltam… Bulgáriában is

Hermione: Bemegyünk? (szó nélkül bemegy a házba, Krum pedig jobb híján követi. Hermione leül, és egy-egy üveg vajsört bűvöl az asztalra.) Mesélsz?

Viktor: Van egy barátnőm! Nagyon kedves, Angelinának hívják! (hajt egy kortyot a sörből)

Hermione: Angelina? (döbben le Hermione.) oh… ez… igazán szép név… Ronnak is biztosan tetszene…

Viktor: Miért is?

Hermione: Hát csak… szereti a… a neveket… egyébként… egészen jól beszélsz angolul… (Hermione elvörösödik, számításai szerint már túl sokadszorra ezen a napon)

Viktor: Angelina tanít angolul! És veled mi van? (megrohanják az emlékek)

Hermione: Én… izé… azt hiszem Ronnal járok. És nem sokára elindulunk megkeresni Voldemort maradék horcruxjait. (próbálja terelni a témát)

Viktor: És boldog vagy?(kérdi fura mosollyal Krum)

Hermione: Ezekben az időkben nehéz boldognak lenni, nem igaz? Féltem a barátaimat, féltem a családomat, féltelek téged, Harryt… mindenkit. És… Angelina is… itt van?

Viktor: Igen, csak amíg én itt vagyok ő elment az egyik rokonához!

Hermione: Értem… hát, egyszer jó volna megismerkedni vele…. hol laksz, amíg itt vagy?

Viktor: A foltozott üstben lakunk!

Hermione: Akkor majd… talán elmegyünk hozzátok később… Harryékkel… (Hermione újabb üvegeket bűvöl elő. Pillanatnyilag cseppet sem érdekli, hogy akármikor megjelenhetnek Dursleyék, akik gyűlölik a mágiát, és ő az egyetlen boszorkány, akit - talán mugli származása miatt - szívesen fogadtak az otthonukban.)

Viktor: Rendben! Most kire várunk?

Hermione: Senkire… azt hiszem… csak ketten vagyunk… De hát… bocsáss meg, még mindig nem tudom elhinni, hogy itt vagy…

Viktor: Én se!

Hermione: Sétálunk egyet? Tudod, itt muglik laknak, és már attól is teljesen kiborultak, hogy négyen megjelentünk itt…

Viktor: Jó menjünk…

Hermione: (Kimennek a házból, Hermione becsukja az ajtót, aztán barátságosan beszélgetve, egymásba karolva eltűnnek az éjszakában.)