Bellatrix:

(Egyszer csak előtűnik a semmiből a temető közepén) Hívattál, Nagyúr!

Voldemort:

Igen Bella, hívattalak! (szólal meg ridegen Voldemort, de nem fordul meg, háttal van Bellatrixnak) Jelentést szeretnék!

Bellatrix:

Mondd Nagyúr miről? Egy órája voltam itt gyűlésen... (Érzi, hogy feszíti a húrt, de vigyáz, hogy a határon belül maradjon)

Voldemort:

Mit kerestél Drucillánál (a szája mosolyra húzódik, de ezt Bella nem látja)

Bellatrix:

Beszélgettem vele... (Fintorog) Mért hívattál Nagyúr? Mindketten tudjuk, hogy semmiről nem tudok jelentést adni...

Voldemort:

Volt már olyan dolog, amit nem indokoltam meg neked eddig Bella? (Megfordul, így már a nő is láthatja, hogy ördögien mosolyog)

Bellatrix:

Nem Nagyúr... (Kérdőn nézett a Nagyúrra, miközben viszonozza a sátáni vigyort. )

Voldemort:

Mit gondolsz az új jövevényről, a tökéletes Drucilláról?( a szeméből semmit nem lehet kiolvasni, szándékosan nem felel Bellatrix kérdésére még )

Bellatrix:

Tökéletes... Más az ízlésünk Nagyúr...

Voldemort:

Nem biztos az annyira... (sejtelmesen mosolyog) Mit gondolsz róla?

Bellatrix:

Ugyanolyan csaló, mint Piton...

Voldemort:

Nem bízol benne (fenyegetően felemeli a szemöldökét)

Bellatrix:

Nem... De ezt úgyis tudod Nagyúr. Hozzád nem vagyok elég erős okklumentor.

Voldemort:

(Voldemort pár pillanatig szúrósan néz rá, majd elismerően bólint) Átmentél a vizsgán.

Bellatrix:

Remek. Akár rátérhetnénk a tárgyra is Nagyúr.

Voldemort:

Mondjuk úgy, hogy figyelemmel kéne kísérned a kedves Drucilla útját... Merre megy, mit csinál... Mit akar...

Bellatrix:

Szóval kémkedjek. Meglepő feladat. És mi a célunk vele?

Voldemort:

(Voldemort kimérten bólint) Nem a mi célunk a lényeg... Hanem az övé! Mindent tudni akarok róla!  múltját, hogy komolyan gondolja e ezt az egészet! Nincsen szükségem kérkedőkre!

Bellatrix:

Értem Nagyúr. De én Pitonra is ráállítanék valakit. Rossz előérzetem van vele kapcsolatban.

Voldemort:

Piton az én dolgom! Benne bízok, ne merd kétségbe vonni a döntéseimet, mert súlyos árat fizethetsz! (fenyegetően a pálcája után nyúl)

Bellatrix:

Rendben Nagyúr. Hol kezdjem a munkát?

Voldemort:

 Múltjánál...  Családjánál... Rád bízom teljes mértékben!

Bellatrix:

Az apja a bűnügynél dolgozik... (fintorog)

Voldemort:

A bűnügynél?! Azt hiszi, vállalok ekkora rizikót? Csak nem Auror az apja? (Voldemort összeszűkíti a szemét)

Bellatrix:

Gondolom az... Azt mondta, kell egy beépített ember. Kérdés az: KI oldalán?

Voldemort:

(Eltöpreng pár percig) Ha tényleg hajlandó együttműködnie velünk... Az igen jó lenne... De azt a napot ne érje meg, amikor kiderül, hogy átvert!

Bellatrix:

Azt nem is fogja... Viszont a múltja elég ködös... Annyit mondott távol volt. De persze legilimenciával nem lesz nehéz kiderítenem a titkait.

Voldemort:

(újra bólint) Tudod Bella, hogy megbízom benned! Teljes diszkréciót kérek! Senki sem tudhat arról, ami most közöttünk elhangzott!

Bellatrix:

Természetesen, Nagyúr.(meghajol) Ha szükséged van rám, a megszokott módon értesíts. Most ha nem haragszol, elkezdeném a munkát.

Voldemort:

Természetesen! Most már elmehetsz! (Alig fejezi be, már háttal is fordul neki) Várom a jelentéseidet! (Szól még vissza utoljára a válla felett)