Drucilla: (Dru egy hirtelen ötlettől vezérelve Piton székhelyére hoppanál, remélve, hogy Pitont ott találja. Hoppanál majd körbenéz, úgy mondja.) Piton itt vagy?

Piton: (Az exbájitaltantanár éppen hatalmas fakarosszékében üldögél a kandalló előtt, ujjaival idegesen dobol a széles karfán. Az elmúlt időszakra gondol, milyen nehéz is állandóan szerepet játszani... Egyszercsak halk suhogást hall, majd egy női hang zendül mögötte. Feláll, majd amikor Drucillát látja meg, kissé megkönnyebbül.) Nocsak, micsoda meglepetés...

Drucilla: Tényleg? Mi az itt már mindenki azt hitte, hogy meghaltam? Vagy csak a híre szállt? (Elmosolyodik, de melegen és szépen) Csak nem félsz valakitől? (Kérdezi, miközben végig néz Pitonon)

Piton: Igazából én csak meglepődtem, nem valami gyakoriak a vendégek ebben a kis koszfészekben. (hatalmas kézmozdulatot tesz, majd körbenéz az antik stílusban berendezett, hatalmas nappaliban) Téged például mi szél hozott? Valami bájital kell?

Drucilla: Nem, most nem. Csak tudod nemrég volt egy kellemetlen látogatóm, és nem akartam egyedül maradni (Keserűen elmosolyodik) És te? (Közelebb lép Pitonhoz. Olyan közel hogy csaknem összeér a szájuk.)

Piton: Én éppen csak... Gondolkodtam. És... Nem számítottam rá, hogy... Bárki is... Erre jár. (Legszívesebben engedne a csábításnak, amit a gyönyörű halálfalónő közelsége hordoz magában, de inkább ridegen elhúzódik. Arca üres, érzelemmentes marad.) Megkínálhatlak valamivel? Egy jó whisky? Likőr?

Drucilla: Egy whisky jó lesz köszönöm… (Egy kicsit rosszul esik neki a férfi ridegsége, de nem adja fel. Leül egy kényelmes székre.) Nem számítottál rá, hogy jön valaki? Ez furcsa.

Piton: Miért lenne az? A halálfalók még mindig nem bíznak bennem eléggé, Dumbledore emberei pedig... (Lesüti a szemét, de igyekszik elpalástolni érzéseit egy gúnyos mosollyal.) ...nem érdekelnek. (2 pálcaintéssel italt varázsol mindkettőjüknek, majd szembeül a nővel, és átadja neki a poharát.)

Drucilla: Köszönöm (Iszik egy kicsit az innivalóból)Ezek szerint nincs senkid. Gondolom rossz lehet (Előrehajol és Piton szemébe néz)

Piton: Már megszoktam... Szinte meglepődnék, ha valaki közeledne hozzám. (Furcsa, szokatlan érzelmek dúlnak benne, úgy dönt, nem ellenkezik tovább.) Persze ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül elutasítanám...

Drucilla: Remélem is…(Teszi hozzá mosolyogva. Egyre közelebb és közelebb hajol Pitonhoz.) Remélem is…

  Piton: (Egy utolsó mély levegő után előrehajol, és megcsókolja Drucillát, aki forrón, szenvedéllyel csókol vissza. Szó nélkül felállnak, egy percig sem megtörve összeforrt ajkaik szentélyét, és eltűnnek a hálószoba ajtaja mögött.)