Hermione: (Hermione felsóhajt és bekopog a szobába, amin Harry és Ron osztozkodik. Mindkét fiúval beszéde lenne, ezért nagyon reméli, hogy végre valamelyik ajtót nyit. Mikor meghallja a folytott "szabad!"-ot elmosolyodik és benyit.) Áh, szia, Harry! Ron nincs itt?

Harry: (Harry felpillant az újságából) Amint látod, nincs.

Hermione: Nem tudod, merre van? Mindegy, tulajdonképpen hozzád jöttem... Mit olvasol?

Harry: A Reggeli Prófétát, csak belelapoztam, hogy mi történik mostanság. Mit akartál?

Hermione: Emlékszel még a varázslatomra? Tudod, amiről nem akartam beszélni. Most szeretnélek beavatni. Minden készen áll rá, hogy megcsináljam. Csak a teliholdat kell megvárni. (Leül Harryvel szemben és elhúzza előle az újságot. Belelapoz.)

Harry: (Harry egyszerre felkapja a fejét, és folytatást várva néz Hermionéra) Igen?

Hermione: Egy bájital. Nagyon bonyolult, és mivel beleszól a sorsba, nem is engedélyezett, mondhatjuk úgy, hogy egy szinten tartják a súlyosságát azzal, amit a halálfalók tesznek. Akiről bebizonyosodik, hogy elkészítette, arra a dementorok csókja vár, de legalábbis életfogytiglan Azkabani fogság… (Mély levegőt vesz, és várja Harry reakcióját)

Harry: (Harry szeme elkerekedik. Sohasem gondolta volna, hogy a mindig szorgos, szabályokat tiszteletben tartó Hermione ilyesmire vetemedne) Beleszól a sorsba?

Hermione: Halhatatlanná teszi, aki megissza. Pár hétre. Ez azért elég ijesztően beleszól a sorsba, nem igaz? (nagyon határozottan beszél, de közben egyáltalán nem érzi annak magát.)

Harry: Hát… Igen Hermione, ez nagyon is beleszól a sorsba. És honnan van?  És hogy jutott egyáltalán eszedbe? (Harrynk még vagy ezer ezekhez hasonló kérdése akadt, csak a megdöbbenéstől még mindig nem jut szóhoz)

Hermione: Kutattam utána még a Roxfortban a könyvtár zárolt részében. És keresgéltem sokat. Féltelek titeket. És ez tűnt a legideálisabbnak. Persze, mivel nem igazán szeretnék közelről egy dementor csuklyája alá nézni, meg kell válogatnunk, hogy kinek adunk...

Harry:És mennyit csináltál?

Hermione:Még nincsen kész. Mondom, meg kell várni a teliholdat, csak akkor lehet elkészíteni. Mindenesetre nem akarok sokat. Neked, Ronnak... a Weasleyknek úgy általában... Neville-nek, ha végül velünk tart... Viktornak... Tényleg, mondtam már, hogy Viktor Angliában van újra? (Közben kicsit elpirul, és lapoz az újságban)

Harry: Viktor? (Harryszáj a kaján vigyorra húzódik.) Na, és Ront már tájékoztattad erről?

Hermione: Nem... (Hermione tekintete elfelhősödik.) Nem. Azért szerettem volna előbb vele beszélni, hogy ne legyen féltékeny... Viktornak barátnője van. Nekem pedig itt van Ő... csak bonyodalom lenne belőle, ha nem tudna róla,

Harry: (Harry biztosra veszi, hogy Hermione sokkal jobban tenné, ha hallgatna Krumról, de a bájital jobban érdekeli) És mért nem mondtad ezt eddig nekem?

Hermione: Sok minden kellett volna hozzá, Nem akartam hamis reményeket kelteni bennetek, míg nem voltam biztos benne, hogy mindent meg tudok szerezni. (Továbblapoz az újságban, és halkan felsikkant.) Jó ég! Lucy!

Harry: Mi történt Lucyval?

Hermione: Tudod... ő az a lány, aki... Ginny évfolyamába járt. És kiderült, hogy az apja halálfaló... Most írja a Próféta, hogy... meghalt. Nem írják pontosan, hogyan... itt találtak rá a környéken...

Harry: Ez szörnyű… (Harry szinte oda sem figyelt a lány további szavaira, a bájital jár a fejében)

Hermione: (Hermione visszaadja elgondolkozott barátjának az újságot.) Megyek, megkeresem Ront. Nem volna jó, ha mondjuk Viktor itt keresne engem például pont Ronnál úgy, hogy Ron nem is tudja, hogy itt van... Látom, elgondolkoztattalak úgyis... Szia, Harry! (újra elveszi Harrytől az újságot és kiszalad a szobából, maga mögött hagyva szegény értetlent)

Harry: (Harry nehezen ocsúd fel a halhatatlanságot hozó bájital lehetőségeiből) Öhh… Szia!