Dobby: (Dobby töri a fejét, hogy kit hívhatna még meg a nagy napra, s közben szerelmét ölelgeti. Aztán eszébejut az a kis helyes vörös hajú lány, aki folyton Harryvel járkál, és már dönt is. Egy pukkanással hoppanál.)

Ginny: (Ginny éppen a konyhában van, reggelit készít magának. Petunia néni ott sertepertél körülötte, és rendet tesz, közben motyog az orra alatt)

Dobby: Dobby a kisasszonyhoz jött. A kisasszony uram barátja, igaz? (kezd el torka szakadtából kiabálni, mire Petunia kirohan a konyhából)

Ginny: (Ginny próbálja túlkiabálni Petunia nénit, aki a fejét fogva visít az előszobában) Szia Dobby! Igen, azt hiszem, még Harry barátja vagyok (Ginny még mindig kiabál, közben meg próbál mosolyogni, de a kettő nem megy egyszerre)

Dobby: Kisasszonyka ismeri Dobbyt?(döbben meg) Harry Potter mesélt kisasszonykának Dobbyról? (könnyek gyűlnek a szemében)

Ginny: Aha, Harry mesélt rólad.

Dobby: Uram roppant kedves varázsló. Dobby tudja, hogy a Vizlijének a testvére a kisasszonyka… uram Vizlijét már meghívtam, és a kisasszonyt is meg akarom hívni.

Ginny: Hová? (Ginny értetlenül néz)

Dobby: Hát az esküvőre! (magyaráz, s közben csettint egyet az ujjaival, s Petunia hangja elhal)

Ginny: A Te esküvődre? Hú... (Megilletődve nézi Dobbyt, hiszen nem gondolta, hogy a manók is házasodnak)

Dobby: Igen, kisasszony. Dobby elveszi Brunit. Bruni kedves manólány. Dobby szereti Brunit. Kisasszonyka elhozhatja magával a párját. Dobby és Bruni örülne, ha eljönnének. Két hét múlva lesz a Roxfortban.

Ginny: Ki az a Bruni?

Dobby: Bruni Winky unokatestvére. Bruni gondját viseli Winkynek. Bruni is kegyvesztett manó, de nem esett nehezére az elválása gazdájától. Bruni sokban hasonlít Dobbyra.

Ginny: Óóóó. Akkor két hét múlva a Roxfortban?

Dobby: Igen, kisasszonyka. És hozza a párját is. Viszlát kisasszonyka. (csettint egyet, és Petunia újult erővel kezd el sikítani, majd még egyet, és már el is tűnik)

Ginny: Szia, Dobby (Visszafordul a konyhaszekrényhez, és folytatja a reggelije készítését.)