Dobby: (Dobby úgy gondolta, most már épp ideje lenne pontot tenni a hívogatásnak, így elindult az utolsó, és számára legkedvesebb személy felé. Pattintott, és máris a konyha hűvős kövén találta magát)

Harry: (Harry nagyon megijed a pukkanó hangra,és hirtelen odakapja a fejét)Ohh,üdv Dobby mi járatban erre?

Dobby: (Dobby fellélegzik a hangra. Azt hitte, megint nem találja majd otthon a fiút) Dobby az úrhoz jött. A professzorasszony beszélni akar urammal, de uram nem jött el!

Harry: (Harry tekintete kissé elfelhősödik)És most azért jöttél,hogy ezt elmondd?? McGalago küldött??

Dobby: Nem, uram. Dobby azért jött, hogy beszéljen urammal. Dobbynak esküvője lesz, és Dobby meg akarta hívni uramat.

Harry: (Harry nem tudja eldönteni,hogy nevessen-e vagy pedig elképedve nézzen. Mivel mindkét gesztust udvariatlannak ítéli, ebben az esetben, inkább megpróbálja elfojtani előtörő nevetőgörcsét) Khhm, hogy mondod?

Dobby: Dobby meg akarja hívni uramat az eküvőjére(ismétli) A Roxforban lesz két hét múlva. Uram az utolsó aknek szólok.Dobby nem tudta hol kapja meg uramat, ezért Dobby már Mindenkinek szólt. Uram hozhatja kedvesét!(teszi még hozzá)

Harry: (Harry rájön,hogy nem túl sok humorral megáldott, kedvenc házimanója nem viccel) És kit veszel el?

Dobby: Brunit, uram Brunt. Winky unokatestvérét. Bruni kedves házmanó. Ő ápolja Winkyt, mert Winky még midig sokat iszik.

Harry: Bruni? De hát mikor ismerted meg?

Dobby: Egyszer Dobby kísérte haza Winkyt. Bruni akkor érkezett Winkyhez. Őt is kidobta a gazdája. Winky nem a Roxfortban lakik.

Harry: (Harry nem nagyon tudja mit is mondjon) Hát... öhmm...akkor sok boldogságot!

Dobby: Köszönöm, uram! Uram nemeslelkű, kedves, és...(nem tudta folytatni, mert Harry a szavába vág)

Harry: Jól van Dobby, ezt most haggyuk(sóhajt egy óriásit. Már kissé unja ezt a dics-erdőt)

Dobby: Dobby És Bruni várja uramat. Uramnak a barátait is meghívtam, hogy ne érezze magát egyedűl. Uram ne felejtse el, hogy barátai párral jönnek. Uram is hívhat egy csinos hölgyet!

Harry: Rendben Dobby, meglátom mit tehetek. (s közben magában azon a gondolaton szórakozik,hogy vajon milyen ruhában jelenik majd meg az ifjú pár) És ki ad össze titeket?

Dobby: McGalagony professzor, uram. Uram beszélhet ott vele. A professzorasszony türelmetlenül várja uramat.

Harry: Alig várom (jelenti ki sötéten, s magában megfogadja,hogy jó messzire elkerüli volt átváltoztatástan-tanárnőjét)

Dobby: Dobbynak nagy örömöt szerez, hogy eljön, uram. Dobby most megy , hogy megünnepelje Brunival! Viszlát, uram! Dobby várja!

Harry: Rendben,viszlát Dobby!