Hermione: (Hermione belép a Három Seprűbe és hunyorogni kezd a hirtelen rátörő félhomályban. Azt reméli, hogy bent találja Ront, de csaposon kívül csak egyetlen embert lát, Chót.) Oh... szia....

Cho:  (Cho fölpillant a vajsöréböl) Szia!

Hermione: Hát te hogyhogy itt vagy? Azt hittem, senki sem jön le Roxmortsba a szünetben... Tényleg, te már végeztél, ugye? Hogy sikerültek a RAVASZ-aid? Leülhetek? (Választ sem várva letelepszik Chóval szemben)

Cho:  (Cho meglepetten néz rá) Oh... Hát egész jól sikerültek... De nem voltak olyan vészesek szerintem.... MOst épp munka után nézek... Hogy van Harry

Hermione: Munka után? Tudod, mit akarsz csinálni? Harry... Hát, jól van, ahhoz képest, hogy.... Voldemort visszatért...

Cho: Hát... Jó lenne a Grinngots-ba dolgozni... Oh értem... Annyira sajnálom, hogy nem tudok segíteni, de szerintem Harry egy kicsit pipa volt rám... Mondjuk megértem. A jelenlétében beszéltem Cedrickröl, amikor ő látta hogy hal meg... Olyan tapintatlan voltam.(Egy könnycsepp gurul le Cho szeméböl)

Hermione: Ne sírj! Vagyis... semmi baj nincsen... azt hiszem, Harry lassan túlteszi magát a dolgon.... (Átnyújt egy zsepkendőt) Te... te még mindig.... Úgy értem...

Cho: (Cho elfogadja a Zsebkendőt, de haja mögé rejti könnyeit, és úgy beszél tovább, kissé akadozva) Hát... kösz... az... az a helyzet hogy.... hogy... nem tudom, mit tegyek! Harry azóta.... azóta szóba se állt velem...És…és…

Hermione: Be kell vallanom, hogy most nem értelek. Te... Harryt szereted? (Hermione nem kap választ, ezért a pulthoz sétál és rendel magának egy vajsört. Időt hagy Chónak, hogy megynyugodjon. Visszatér, és leül ismétr vele szemben.) Szóval?

Cho: Harry nagyon kedves fiú... Azt hiszem szeretem még...Csak nem tudom, hogy Ő mit érez.... Hallottam, hogy már Ginny Weasleyvel jár... És... És ha Harry jár valakivel gondolom szereti.. Nem akartom szétrombolni a kapcsolatukat, és lehet ha találkoznék vele, lehet, hogy maximum barátságot éreznék iránta... Azóta biztos megváltozott... Úgy értem sok olyan embert veszített el akit szeretett. És ez nem könnyű

Hermione: Igen, tényleg nem könnyű... és tényleg Ginnyvel járt... vagyis jár... illetve nem tudom, hogy mi van köztük. De neked sem lehet könnyű. Végülis Cedric... kedveltétek egymást... (Hermione belezavarodik lassan a saját gondolataiba.)

Cho: Cho zavarában nagyot kortyol a vajsöréböl) Hát... Nagyon hiányzik de... (Cho zavartan témát vált) És veled mi van? Úgy értem mi van Krummal? Vagyis... mással jársz?

Ronnal járok. Ron Weasleyvel... éppen őt keresem. Nem járt itt véletlen?

Cho: Oh értem… Ő az aki nem szereti a Tornádókat? Nem, nem láttam.

Hermione: Hát, akkor én megyek is...  Igazából éppen egy órája rontott rám és Viktorra, és úgy tűnt, megsértődött... (Hermione felkel, és a pulthoz viszi a vajsörös üveget)

Cho:Oh értem akkor még remélem, beszélünk (Cho megissza az utolsó korty vajsörét) Ja, és Hermione… (Kiált utána Cho) Remélem nem haragszol azért, hogy meggyanúsítottalak régen azzal, hogy Te meg Harry… Szóval…

Hermione: Nem haragszom. Régen volt, már szinte el is felejtettem. Szia, Cho! Remélem, találkozunk még! (Kimegy az épületből, és becsukja maga mögött az ajtót, ami hatalmas dörrenéssel zárul be. Cho egyedül marad a félhomályban.)