Luna és Ginny
2007.05.24. 15:49
Szóval az évfolyamtársnők beszélgetnek. és természetes, hogy a szupererő a téma.
Luna: (Luna épp Hermione szobájának ajtaját csukta be, illetve akarta becsukni, mivel az a kezében marad... Furcsán nézte az ajtót és hátrálni kezdett, mikor beleütközött valamibe. Illetve valakibe.) Ááá, szia Ginny!
Ginny: (Ginny a TV távirányítójának hősi maradványait szorongatja a kezében, de elejti, mikor Luna hátralép) Nem tudsz vigyázni?! (ránéz Lunára) Jujj, bocs! Szia Luna!
Luna: Jajj ne haragudj, ez én voltam? Mi újság? Rég láttalak
Ginny: Én is!(rámosolyog a lányra) Őszintén? Nem sok minden... de nem is érdekes. És te mit csinálsz mostanában?
Luna: Apa kiterjesztette a Hírverő irodáit, én meg segítek neki a szerkesztésben. Most például Hermione törpefülű pütypürüttyét néztem meg, ami beköltözött a szekrényébe. De sajnos megint nem mutatta meg magát nekem... (Szája szomorúan legörbül, majd hirtelen témát vált és újra normálisan áll.) Veled és Harryvel van valami? Azt rebesgették a madarak.
Ginny: Mi az a törpefülű prüttyizé? Egyébként van valami, de ha tovább firtatod, olyan denevéreid lesznek, hogy az csak na!
Luna: Nem hallottál még róla? (Luna őszintén meglepődik.) Hosszú, túlságosan összetett állat. A lényeg, hogy Hermione szekrényébe beköltözött egy. Látom ez a téma nem éppen a kedvenced. Akkor ne is firtassuk tovább. Na és te visszamész a Roxfortba? Most, hogy nincs Dumbledore?
Ginny: Szerintem igen. Rém unalmas itt a házban... Te?
Luna: Szerintem én is. Apa mindenképpen azt akarja, hogy végezzem el a sulit. Meg hát az egyetemre kellenek a RAVASZok. Író akarok lenni. Te gondolkoztál már a jövődön?
Ginny: Én... (Ginny elgondolkodik) hát, felnőtt... vagy...nem tudom...
Luna: (Luna vállat von.)Mondjuk még fiatal vagy... de azért nem ártana tervezgetni. Bár, ha belegondolok, előttünk a csata. Nem is biztos, hogy túléljük. (Mondja ki nemes egyszerűséggel Luna a tényként kezelendő valóságot.)
Ginny: Van benne valami. De egyszer úgy is meg kell halni, nem? (Ginny ránevet Lunára, csak hogy végre témát váltsanak.)
Luna: Jah, csak nem mindegy mikor és hogyan. (Luna eléggé elvetemült képet vág, látszólag tényleg belelovallta magát a témába.)
Ginny: Szerintem... hát szerintem is. De most tüsszentesz egyet, és a gonoszok felrobbannak, vagy rájuk szakad a plafon.
Luna: Igen! Neked is ilyen ember, illetve mágusfeletti képességeid vannak? Ajtó a kézben marad, összetörik amihez hozzáérsz... (Darálja Luna.)
Ginny: Igen. (meglóbálja Luna orra előtt a távirányító maradványát, mire a gombok leesnek a földre) Fenébe!
Luna: (Luna felszedegeti a gombokat, de mikor feláll, beveri a fejét egy polcba, ami azonnal ketté törik, és minden tárgy leesik róla a földre.) Jajj, bocsánat...
Ginny: Na, ez az. Nem tudom, hogy miért kaptunk ilyen erőt! Nekem egyáltalán nem tetszik.
Luna: Jó kérdés. Nézd a dolog jó oldalát: sebezhetetlenek vagyunk, és simán le tudjuk győzni a sötét oldalt. Most kéne, hogy támadjanak... biztos mi lennénk fölényben.
Ginny: Remek meg minden, de így még magunkra nézve is veszélyesek vagyunk! (Ginny idegesen hadonászik, majd kirobbantja az ablakot.)
Luna: Őhh... (Luna csak bámul ki az ablakon.) Igen. Ez igaz. Akkor mellőzzük a hirtelen mozdulatokat. (Rámosolyog Ginnyre, remélve, hogy kicsit lenyugszik.) Sajnálom Ginny, nekem most mennem kell, vár egy interjú alany. De még bekukkantok valamikor, ha nem bánjátok.
Ginny: Jó, oké. De legközelebb küldj egy baglyot, vagy valamit. (Ginny visszamosolyog Lunára.)
Luna: Jah, most Hermionéval találkoztam. Na szia! (Esetlenül megöleli Ginnyt, és hoppanál.)
Ginny: Szia! (Ginny a hirtelen jött öleléstől megdöbben, majd megrázza a fejét, és visszamegy az emeletre.)
|