Draco Malfoy: (Malfoy Voldemort főhadiszállásán, a saját szobájában ül, és épp azon dühöng magában, hogy miért nem kapott még mindig semmi komolyabb feladatot a Nagyúrtól, mikor egy láthatóan feldúlt lány robban be a szobájába.) Hé! Kifelé innen! Nem átjáróház! (Pillant jéghidegen a belépőre.)

Drucilla: Nekem az (veti oda, majd körbenéz. Hirtelen a levegőbe szagol.) Malfoy vagy, ugye? (Gonoszan elvigyorodik.) Érzem.

Draco Malfoy: (A levegőbe szagol.) Sárvérű... vagy ilyesmi, mindenesetre muglibűzt érzek rajtad. Sértegetni próbálsz? Rossz emberrel kezdtél ki...

Drucilla: Nem hiszem (veti oda, majd kényelmesen leül.) Amúgy sárvérű? Rossz a szaglásod, tudtad? (Elmosolyodik. Dracora néz, úgy mondja.) Sokat örököltél apád vonásaiból. Gondolom, csüngnek rajtad a lányok…

Draco Malfoy: Na megálljunk... Nem engedtem meg, hogy leülj. Magánszobában vagy. Szólok apámnak vagy a Nagyúrnak, és igencsak rosszul jársz. Vagy... (fenyegetően közelebb lép) én intézlek el, ami azt jelenti, hogy még rosszabbul jársz. KI-FE-LÉ!

Drucilla: Én? Én menjek ki? (Feláll és Dracohoz megy. Igen közel áll hozzá, és úgy nézi.) Szólj csak az apádnak, majd csúnyán "megbüntet". (Majd nevet.)

Draco Malfoy: (A fiú hirtelen elveszti türelmét, és pálcát ránt.) Exortus! (Drucilla a hirtelen támadástól kirepül az ajtón, mielőtt védekezhetne, Draco bűbájjal bezárja az ajtót, majd az ágyára veti magát, hogy tovább merüljön az önsajnálatba és a dühödt fortyogásba.)

Drucilla: (Amint földet ér az ajtón kívül, előkapja pálcáját, és a legerősebb nyitóvarázslatot alkalmazza, majd besétál az ajtón.) Egy gyerek nem szórakozhat velem, akárki fattyúja is legyen! Ja bocs, fattyút mondtam? Hát itt az ideje, hogy megtudd az igazat, nem? (Lábát felemelve Draco arca mellé rakja a magas sarkú cipőjét. A kezében a pálca.)

Draco Malfoy: Fattyú? (Draco arca még a szokottnál is sápadtabb árnyalatot ölt, majd jéghidegen szólal meg.) Apámra hasonlítok, ez egyértelmű, ezen felül a születésemkor varázslattal ellenőrizte, hogy valóban az ő génjeit hordozom-e... Gondolod, hogy anyám nem az anyám? (Gúnyosan tetteti a gondolkozást.) Szegénykém, lehet, szólni kellett volna neki erről, mielőtt megszült engem...

Drucilla: Ez igaz… (Nem veszi le a lábát.) De apád vajon miért akarta a bűbájt? Talán nem bízik az anyádban? Bár szerintem ez fordítva lenne igaz. (Elneveti magát.) Bocs, csak tudod, nevetnem kell, ha valaki ennyire elszánt. (Draco arcához hajol.) De jól jegyezd meg. Egy Rose nem kezd kicsi fiúkkal. Bármilyen értelemben… (Lassan elkezd kifelé menni.)

Draco Malfoy: Ohh, egy Rose? (Felnevet, de minden valódi öröm nélkül.) Csak nem a könyvtáros kölyke vagy? Már értem a muglibűzt...

Drucilla: Könyvtáros… Apám vezető, anyám meg… (nyel egyet) Anyám meg régi életeket dolgoz fel (veti hátra.) Látom, nem zavar a megjegyzésem. De szólok: egy lány, akit igazán fogsz szeretni, még meg fog vetni ezért, amit csinálsz!

Draco Malfoy: "Egy lány, akit igazán fogsz szeretni..." (Utánozza Drucillát Draco elnyújtott hangon.) Nem kell aggódnod a szerelmi életem miatt,majd dinasztikus megfontolásokból kiválasztom életem párját, aki méltó lesz a Lady Malfoy névre... De ne reméld, hogy Te leszel az, te csak folytasd kis üzelmeidet a horgasorrú-zsíroshajú Pitonnal.

Drucilla: Piton? (Megfordul, és egy átkot küld Draco felé.) Gondolom, a bolondos anyád mondta ezt neked. Nevetnem kell komolyan! De mindegy, nem igaz?

Draco Malfoy: (Könnyed pálcalegyintéssel hárítja az átkot.) Nem kéne már indulnod? (Kérdezi pimasz mosollyal a szájszögletében.)

Drucilla: De, igazad van (Mosolyog, majd hátraveti a leggonoszabb hangnemében.) Apád már vár. Megígértem neki, hogy ott leszek, mielőtt az anyád hazaér…

Draco Malfoy: (Továbbra is fensőbbséges mosollyal néz a távozó lány után, majd mielőtt becsukódna mögötte az ajtó, észrevétlenül utána küld egy átkot.) Képzelem, hogy fog apám örülni a malacfarkadnak (morogja maga elé.)