Ginny: (Ginny egy üveg vajsörrel a kezében fordul hátra, amikor észreveszi apját) Szia apu!

Arthur: Ginny! Nem is tudtam, hogy itt leszel! Téged is a házimanó hívott meg? (Arthur kivételesen nem tűnik fáradtnak, inkább vidám, és kipihent.)

Ginny: Én se, hogy téged is meghívtak! Anya eljött?

Arthur: Kaptunk meghívót (jelenti ki büszkén.) Úgy gondoltuk, jó lesz ellátogatni a jó öreg Roxfortba, Meg aztán egy kis kikapcsolódás sem árt. Megnézhetjük, hogy a manók hogyan csinálják. És még Bill és Fleur esküvője előtt... Azt hiszem a manók majdnem olyan érdekesek, mint a muglik... (Megragad egy vajsörös üveget, és ő is iszogatni kezd.)

Ginny: Akkor mostantól villásdugók helyett konyharuhákat fogsz gyűjteni (kérdezi vidoran Ginny)

Arthur: Konyharuhákat? (kérdezi Arthur, aztán leesik neki a poén, és hangosan felnevet.) Dehogy! A villásdugóknál nincs érdekesebb dolog. Bár, kaptam az egyik barátomtól, Gerardtól egy GEM-kapcsot nem olyan régen...

Ginny: Én nem értem a muglikat, de azt azért elismerem, hogy tök ügyesen pótolják a mágiát. (Ginny iszik egy kortyot, majd folytatja) És mizujs a Renddel?

Arthur: Ginny! (lehalkítja a hangját, közelebb hajol a lányához.) Nem szabad ilyen nyíltan beszélnünk a Rendről. Bárhol, bármikor, bárki kém lehet!

Ginny: Ja, bocsi, nem tudtam… vagyis hát tudtam, csak nekem soha nem mondanak semmit…

Arthur: Semmi sem történik, Ginny... Még mindig akadoznak az ügyeink. Minerva átvette ugyan Albus helyét, de... valahogy nem olyan, mint volt...

Ginny: Naná, McGalagony nem olyan, mint Dumbledore ( Ginny McGalagony felé néz, aki szerencsére nem hallott semmit)

Arthur: Igaz, hogy nem olyan. De még így is rengeteget tett a Rendért. Ha ő nincs, már rég nem lenne semmiféle Rend... (veszi védelmébe Arthur a boszorkányt. Felsóhajt. Témát vált.) Hamarosan elkezdődik a tanév... Édesanyád azt szeretné, ha visszajönnél…

Ginny: Vissza is fogok jönni, megmondhatod anyának is… különben is, tavaly nem írtuk meg az RBF vizsgákat. Nem mintha hiányozna (teszi hozzá nevetve) Harry visszajön? Mert…

Arthur: Nem tudom. Minerva azt mondta, ma megbeszéli vele. Úgy láttam, már meg is tették. Kérdezd őt... De miért is? (Felvonja a szemöldökét, igyekszik szigorúan lányára nézni, de nehezen tudja elfoljtani a mosolyát.)

Ginny: (Ginny elpirul.) Semmi… csak, hát… apa, ne vigyorogj!

Arthur: Jól van, szerelmes vagy. Ne faggassalak, igaz? Megtették már elegen...

Ginny: (Ginny már szinte vörös) Na és? Mi van abban?

Arthur: Semmi sincsen benne. Jó dolog, hogy Harry mellett vagy. Szüksége van rá, hogy szeressék. Jó látni, hogy vannak érzelmek így a háború küszöbén.

Ginny: Remek, de ne firtassuk. Tudod, a lányok nem az apjukkal tárgyalnak a szerelmi életükről… bár, nem hiszem, hogy anyával könnyebb lenne… (belenevet a vajsörébe)

Arthur: Ne érts félre, nem akarok beleszólni a magánéletedbe... csak úgy... általánosan mondtam. Ott van Harry. Megkérdezheted őt, hogy visszatér-e. Megyek én is, beszélek Minervával még a szertartás előtt...

Ginny: Oké, szia apu!